Ördögök a küszöbön (Jiang Wen)

Az ember azt hiszi a film utolsó ötödéig, hogy filmvígjátékot lát. Olyan egyszerű embereket, akik szembekerülnek a háború megmagyarázhatatlan, értelmetlen tetteivel. Ezek az emberek a felmerülő "problémát" - azt, hogy náluk hagynak két japán hadifoglyot - józan paraszti ésszel, emberségesen oldják meg. A háború mindent ismer, csak emberséget nem, így nem lehet igazán váratlan, amikor "jutalmul" felgyújtják a falut. Fekete-fehér film (az utolsó másodpercek színesek, amikor a főhős fejét levágják, a levágott fejben a szemek előtt kiszínesedik a világ. Talán ez a mennyország, a megváltás?), rengeteg vágással, kameramozgással, nagyon élvezetes technikával.

A kör (Jafar Panahi)

Nők Iránban. A kör a falakat jelenti, ami körbeveszi az embereket. Nálunk talán egy kicsit  nagyobb a falak által bezárt tér, náluk, különösen a nőknek akkora, mint a film végén a cella, amiben az összes nőt látjuk egy körsvenkben. Ez a kör a születéstől az "élve eltemetésig" tart. Nagyon jó film!

Végzetes hipnózis (Jean-Jacques Beineix)

2002 tájékán láttam, nem igazán emlékszem, de érdekes, amit akkor írtam róla:

"Pszichiáter jár terápiára pszichiáterhez, beteg jár beteghez. Hulla lesz a páciensből egy kezelésa alatt, a temető így nem marad üres. Az eltűnt pénzből (már amit el nem tüzel) a clochard kezelésekre jár, a rendőrök pedig keresik a gyilkost. A nekrofil a temetőben gumibabát 'antragol' és felismeri a pszichológust. Felismeri a pszichológust? Az egész olyan, mint egy kezelés. Nézzük és hallgatjuk az események 'folyását' és bólogatunk, néha azt mondjuk 'Igen!' és tudomásul vesszük a megváltoztathatatlant és belenyugszunk abba. Ez őrület és benne vagyunk mi is!