Négyszáz csapás (Francois Truffaut)

Jó régen láttam! Ráférne egy "újranézés". Néhány kép él bennem a filmből, talán legjobban a várva várt tenger elérésének pillanata, amiről azt hiszi az ember, hogy a szabadság pillanata lesz, aztán kiderül, hogy a tenger - itt - lezárja a szabadulás útját, belefolyik Antoine cipőjébe hidegen, elrettentőn. Antoine a néző felé fordul, a kép kimerevedik - segítséget kér tőlünk!?

Szegénylegények (Jancsó Miklós)

Különös - nekem talán túlszerkesztett - film ez, mégis egy kedvencem. A róna itt nem a szabadság, a "karám" nem egyszerűen egy karám, ez a tér az emberek semlegesítésének, módszeres "kiiktatásának" tere.

A sziget (Kim Ki-Duk)

Borzalmas és szép film egy különös helyről. Házikók állnak a vízben. A házikókban horgászok vagy kurvára váró férfiak ill. kis kalandra összejött párocskák. A házikókhoz egy nő ladikján lehet odajutni, aki a szállítás mellett saját testét is szolgáltatja, ha úgy szükséges. Érkezik egy férfi, aki gyilkolt és öngyilkossággal szeretne szabadulni a tehertől. Különös kapcsolat alakul ki a nő és a férfi között. Kevés beszéd, sok pára.

Gyanús folyó (Lynne Stopkewich)

Az ötlet nagyon, a megvalósítás lehetett volna sokkal jobb. A főszereplőnő találkozik egy kislánnyal, afilm során többször is, de csak lassan merül fel és erősödi meg bennünk a gyanú, hogy a kislány a főszereplő maga és a ez a film végén ad magyarázatot a nő tetteinek indítékaira.