Nem egyszerű ezt elkezdeni. Az ember szeretne nagyon jót csinálni, gyorsan, de hamar rájön, hogy ez nem is olyan egyszerű. Főleg, ha nem mindennapi rutint jelent számára az írás. Ezért úgy döntöttem, hogy ami először beugrik, arról írok.
Hát elsőre jégkoronghoz kapcsolódó dolog "ugrott be", mint manapság általában. Úgy 2002 óta. Érdekes, hogy erre a dátumra emlékszem, de két dolog is ezt az évet hozatja elő. Az egyik, hogy az Anya ebben az évben - egy remek rollerezés következményeként - kórházban feküdt a választások előtt. A másik, ami nem független teljesen az elsőtől, hogy ekkor utáltam meg visszafordíthatatlanul a politikát - legalábbis azt, amit nálunk annak hívnak. Ennek a másodiknak lett egyenes következménye, hogy azóta televíziót csak filmek vagy sportesemény kedvéért kapcsolok be. Mindkettő eltávolított a "valóságtól", ami úgy éreztem, hogy fel akar falni. Hamar szelektáltam a sportesemények közül is. A jégkorong a tempójával, látványosságával kiemelkedett az összes sportágból, így egy idő után - az erre fordítható idő okán is - a jégkorongra "szűkültem". Azt akkor remélni sem mertem, hogy ezt én még egyszer játszhatom is (a térdem sérült, a korom emelkedett), de a fiamat jégre kellett vinni - a cél, hogy a világból sokmindent ismerjen meg. Én korcsolyázni sem tudtam, de a másik felem áldozatos munkával és kitartással átcipelte a fiamat és engem is a kezdeti nehézségeken! Innentől pedig nem volt megállás! Azt sajnálom csak, hogy nem kezdtem el az egészet korábban, jóval korábban, hiszen a saját véremen látom, hogy mit jelent az, hogy gyerekkorban kezdi ezt a sportot az ember - behozhatatlan előnyre tett szert ellenemben, pedig én beiktatok egy kicsit több edzést, egy kicsit több játékot magamnak. Ez persze nem baj, de bosszantó, hogy együtt csináljuk és lejátszik a pályáról.
De ennek az egész szövegelésnek a lényege, hogy oda jutottunk - két év jégen aktívan eltöltött idő után, hogy a jövő héten amatőr kupában fogunk együtt, egy csapatban játszani. Én saját akaratomból nem indultam volna, de az irányítás kicsúszott a kezemből, a döntést nem én hoztam, ellenben kimaradni nem akartam! A "családi hokiesemény"-ből - ami lassan két éve minden vasárnapunkat feldobja - megalakult a "Jéglovagok" csapata. Nagy reményeket nem táplálunk, de azt reméljük, hogy játszunk néhány látványos, jó meccset. Rajtunk nem fog múlni!

(Kiegészítés: A jégkorong választását Richárd barátom "eleve elrendelése" is biztosította. Ő vitt ki egy válogatott meccsre a '80-as évek végén, ahol annyit mondott (talán nem szó szerint): "Ha tetszeni fog, akkor fanatikus leszel, ha nem, legfeljebb többet nem jössz!" Elég jól látta!