Ez ugyan vesztes mérkőzés volt, mégis jobban megérdemelték volna a csokit a végén a fiúk, mint a legutóbb általam látott győztes után (Legio Sopiane). Egyszerű nézőként is - úgy hiszem - élvezetes meccs volt.

Rövid összefoglaló következik két meccsről, amelyeknek az volt a fő pozitívuma, hogy nyert a csapat.

A Bikák az alapszakasz második körébe léptek. A felsőházi rájátszáshoz fontos lett volna a győzelem. Ez nem sikerült, így elúszni látszik a felsőház.

Attila jó ismerősök ellen léphetett jégre, azok ellen a Hargitai Farkasok ellen, akikkel rendszeresen edzőmeccselt a Hockey Monkey gárdája. A Farkasokról sokat elmond, hogy az előző szezonban a 2. helyen végzett a volt válogatottakkal felálló Skate Track Masters mögött.

Sajnos ezen edzőmérkőzés eseményeiről nem tudok helyszíni beszámolót adni, ellenben egészen megbízható forrásra támaszkodva írhatok ismertetést.

 A bemelegítésnél úgy éreztem, hogy kevés keresnivalója lesz a Bikáknak. A Sólymok többségében egyénileg jobban képzettebbeknek tűntek, ráadásul náluk egy teljes sorral hosszabb volt a cserepad. Aztán a meccs szerencsére nem volt ilyen egyértelmű!

Elég régen íródott értékelés, itt az ideje, hogy felújítsam. Apropóját az is adhatja, hogy Attila új csapathoz igazolt. Ez a nyáron már várható volt: az edzőtábor és az edzések a Hockey Monkey-val arra utaltak, hogy váltás lesz. Így is történt. A 88-as az új szezonban a Szigeti Bikák-nál játszik.

A szokásos szubjektív szülői értékelés következik:
A célja az elemzésnek itt olvasható:
http://szubjektivroka.blog.hu/2009/11/24/attila_no_88_i_resz

A szokásos szubjektív szülői értékelés következik:
A célja az elemzésnek itt olvasható:
http://szubjektivroka.blog.hu/2009/11/24/attila_no_88_i_resz

A szokásos szubjektív szülői értékelés következik:
A célja az elemzésnek itt olvasható:
szubjektivroka.blog.hu/2009/11/24/attila_no_88_i_resz

Remélhetőleg több postban foglalom majd össze a fiam teljesítményét a jégkoronggal kapcsolatban -ezért a fenti cím. Gyerekek között tanult meg korcsolyázni, hokizni, de nem akart versenysportoló lenni (mi sem szerettük volna és későn is kezdte) játszani viszont nem volt lehetősége a saját korosztályában, akik profi mentalitással készültek napra-nap. Így került a Szittyákhoz és indult el velük a MAJL-ban, amatőr szinten, de felnőttek között. Itt viszont különösebb elemzés nincs a játékáról, ezért közösen abban állapodtunk meg, hogy az NHL09-es játék játékosértékelését vesszük alapul az Ő megfigyeléséhez és reméljük, hogy ez nem csak tájékoztatást ad Neki, de ösztönzőleg is hathat. Értékelésünk nem objektív - nehéz lenne annak nevezni egy szülői minősítést - de arra törekvő!

Vasárnap a második (hivatalos amatőr) felnőtt meccsére készülődhetett Attila. Székesfehérvárra kellett utaznunk, mert a helyi Hevület volt az ellenfél. Délelőtt még lenyomtunk egy jó hangulatú "családi hockey"-t, amin csak átmozgatta magát, kicsit még görcsölt a tanulással is, aztán leugrottunk Fehérvárra, a SAPA Fehérvár AV19-KAC meccsre. (Összekötöttük e kellemeset a hasznossal :))

Átéltem azt, amire - tudat alatt - régen vártam. Sokat jégkorongozunk a fiammal együtt, nézzük amikor Ő játszik egyedül, utána "elemzünk". Persze ezek csak afféle egyszerű beszélgetések, de a hatásuk mégis elemzésekké emelhetik őket.

Nagyon jó kis film a "sötömik"-ről. Ha az ember odakerül a végén még Ő is "sötömi" lesz, és ez talán nem is baj!

(r.: Dany Boon)

Egy kezdetben nem túl szimpatikus fickó gyökereihez való lassú visszatalálásának története. Mindenkivel előfordulható problémák remek ábrázolásban. A filmes eszközei nem különlegesek, kellőképpen finomak. Az egyik ilyen, hogy a giccsbe hajló életképek fotografálásába is mindig csúszik egy pici "hiba". A kompozíció éppen csak kicsit tér el a megszokottól, finoman, nem pontosan aranymetszésben elhelyezett hangsúlyos elemek a képben, tehát nem minden tökéletes, csakúgy mint az élet, de azért ez is, az is lehet szép.

(r.: Éric Guirado)

Azt hiszem, még nem láttam izlandi filmet. De örülök, hogy ezt láttam. Remek "gengszterfilm"! Nagyon élvezhető figurák és helyzetek vannak ebben a moziban. Minden kitaláltságuk ellenére közülünk valók és mégis különlegesek, annak ellenére, hogy érződik az egész filmen valami "iskolai csoportos együttlétes" báj, de szuper az önmagát kitűnő angol akcentussal rendelkezőnek tartó német, a balkáni keménylegény, a kopasz marcona és természetesen főhősünk a "Felsőbb erő" kung-fu film igazi hívője, egyben kétbalkezes pénzbehajtó és költő. Szép kerete is van a filmnek a gyerekkori tragédiába torkolló futás, ami az egész életére hatással van hősünknek és a film végi suta menekülés a maffiavezéri pozícióból. Nagyon jó!

(r.: Olaf de Fleur Johannesson)

Ahogy a film is utalt rá, a kétely is csak bizonyosság arra nézve, hogy nincs tökéletes bizonyosság. Mindenkiben felütheti fejét a kétely. Mindez jó színészekkel, tűrhető - amerikai - dramaturgiával, nézhető minőségben elmesélve. Valami ilyesmi.

(r.: John Patrick Shanley)

Azért néztem meg mert valahol azt olvastam róla, hogy derűs lesz az ember tőle, és ez így igaz. Teljes mértékben igaz. Mit lát a néző? Azt, hogy az életet lehet - sőt kell - boldogan élni. Ha eltűnik a bringád csak az bánt, hogy nem tudtál tőle elköszönni, ha tetszik valami vagy valaki, akkor azt megmondod, ha szomorúsággal találkozol, nem elkerülöd, hanem megpróbálod a helyzetet vidámmá fordítani. De igazándiból nem elmesélhető, hanem átélhető a film. "Veszélyes" lehetett a készülte, mert csapdákat rejt magában a feladat, "szirupcsapdákat", amiket - szerintem - sikerült elkerülnie. Mindenkinek ajánlom, aki egy kis derűre vágyik!

(r.: Mike Leigh)

Lezajlott a Budai Amatőr Jégkorong Kupa, melyen a fiammal együtt, egy csapatban vehettem rész - amiről már korábban jeleztem, hogy a döntésem nem teljesen önkéntes. Túl az eseményen azt kell mondanom, hogy mindenképpen megérte.

Színes, szélesvásznú "indiai" film ...amerikaiul! Jó az ötlet, hogy látjuk a "Hogyan legyünk milliomosok?" szcéna gyakorlati megvalósulását és az életet, ami ehhez szükséges - párhuzamban. Kicsit erőltetett dramaturgiai húzás a rendőrségi "összekötőelem", ennél finomabb módszerek is vannak a játékos manipulálására, de lehet, hogy Indiában a tv-kben ez így megy. (Meg ugye ott van a D. válasz a film végén!) Összességében, filmről lévén szó, ez a dramaturgia alapvetően megteremti azt a helyzetet, hogy érdekes legyen a jelen és a visszatekintések egymás mellé helyezése. Engem meghökkentett a film "színessége", habár lehet, hogy India ilyen!? Remek képek sorjáznak benne rendre és ismeretlen embereket látunk - habár sejthető, hogy Ők is színészek, csak éppen indiaiak. A film "amerikai" végét szerintem lehetett volna kicsit komolyabban venni, az "indiai" vége pedig kellőképpen egzotikus - számomra, aki csak olvastam az indiai filmekről, de nem láttam egyet sem.

(r.: Danny Boyle)

Ördögök a küszöbön (Jiang Wen)

Az ember azt hiszi a film utolsó ötödéig, hogy filmvígjátékot lát. Olyan egyszerű embereket, akik szembekerülnek a háború megmagyarázhatatlan, értelmetlen tetteivel. Ezek az emberek a felmerülő "problémát" - azt, hogy náluk hagynak két japán hadifoglyot - józan paraszti ésszel, emberségesen oldják meg. A háború mindent ismer, csak emberséget nem, így nem lehet igazán váratlan, amikor "jutalmul" felgyújtják a falut. Fekete-fehér film (az utolsó másodpercek színesek, amikor a főhős fejét levágják, a levágott fejben a szemek előtt kiszínesedik a világ. Talán ez a mennyország, a megváltás?), rengeteg vágással, kameramozgással, nagyon élvezetes technikával.

Négyszáz csapás (Francois Truffaut)

Jó régen láttam! Ráférne egy "újranézés". Néhány kép él bennem a filmből, talán legjobban a várva várt tenger elérésének pillanata, amiről azt hiszi az ember, hogy a szabadság pillanata lesz, aztán kiderül, hogy a tenger - itt - lezárja a szabadulás útját, belefolyik Antoine cipőjébe hidegen, elrettentőn. Antoine a néző felé fordul, a kép kimerevedik - segítséget kér tőlünk!?

Nem egyszerű ezt elkezdeni. Az ember szeretne nagyon jót csinálni, gyorsan, de hamar rájön, hogy ez nem is olyan egyszerű. Főleg, ha nem mindennapi rutint jelent számára az írás. Ezért úgy döntöttem, hogy ami először beugrik, arról írok.